Egy adag bölcsesség…

“Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme amit ott tanultam:

1. Ossz meg mindent másokkal!

2. Ne csalj a játékban!

3. Ne bántsd a másikat!

4. Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!

5. Rakj rendet magad után!

6. Ne vedd el a másét!

7. Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!

8. Evés előtt moss kezet!

9. Húzd le a vécét!

10.A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló!

11. Élj mértékkel!

12. Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!

13. Délutánonként szundíts egyet!

14. A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!

15. Ismerd fel a csodát!”

Robert Fulghum

Kategória: Írások | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Kíváncsiság és gondolkodás

Az emberi kíváncsiság határtalan. Minden, amit az emberiség eddig elért azt annak köszönhette, hogy kíváncsi volt. Nem fojtotta el érdeklődését a világ felé, hanem kitárta kezét és szívét, és engedett az érzésnek. Engedett annak az erőnek, amely a fejlődés felé vezette őt, és az egész emberiséget. De ez a határtalan kíváncsiság nem jöhetett volna létre a gondolkodás nélkül.

A gondolkodás az ember lételeme. Hiába mondják, hogy étel és víz nélkül lehetetlen élnie az embernek, én mégis azt mondom, hogy gondolkodás nélkül is lehetetlen élni. Vannak, akik azt mondják képesség, van olyan is, aki csak józanésznek hívja és van olyan is, aki szerint csak akkor vagyok és létezek, ha gondolkodom. De mégis mi az a gondolkodás? Mi az, ami előidézi, hogy kíváncsiak vagyunk és érdekelnek minket dolgok? És végül, de nem utolsó sorban fel kell tennünk magunkban a kérdést, hogy igazából mik vagyunk mi emberek, és mit akarunk a világtól?

Sokan sokféleképpen fogalakoztak már evvel a témával, kisebb nagyobb sikerrel. Tehát folytatva a gondolatmentet, a gondolkodástól az ember nem tud elszakadni, de nem is kell. Már az ősember is rendelkezett gondolkodással és persze nagyon sok kíváncsisággal. Hiszen képzeljük csak el az ősembert, amint felfedezi a tűzet. Mennyire hatalmas tett volt az, amint két kő összecsiszolásából létrejött valami, ami megváltoztatta az életüket, hiszen attól kezdve nem kellett a sötétségtől féljenek, és fázniuk sem kellett tovább. A tűz nem egy egyszerű ajándék volt, hiszen ez az emberi természetük, gondolkodásuk, kíváncsiságuk terméke volt. Annak a terméke, hogy az ember mert gondolkodni, és mert előre lépni. A gondolkodás emberi természetünk része, mert képességünk és adottságunk van a fejlődésre.

De mi idézi elő a kíváncsiságot? Talán az, hogy az ember törtető, és nem elégszik meg egyszerű válaszokkal. Mindig többet akar, és mindig előbbre vágyik, mert kíváncsi, és mindent meg akar érteni maga körül. Kíváncsi volt akkor is, amikor új területeket indultak felfedezni, és akkor is, amikor már nem volt elég a föld, mert az ember az egész univerzumot fel akarta térképezni, és akkor is kíváncsi volt az ember, amikor először járt a földön kívül, a Holdon. Minden tudomány az emberi kíváncsiságnak köszönhette létrejöttét, és további fejlődését. Hiszen ha a világba körül nézünk, észre kell vennünk mi mindent hozott létre az emberiség: földön, vízen, levegőben is utazhatunk, de megannyi betegségre van ellenszerünk és védelmünk. És ehhez nem kellett egyéb, mint gondolkodás és kíváncsiság.

Fantasztikus, hogy mire képes az ember, ha akar és mer.

Kategória: Írások | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy egyszerű ember fogadalma. Bemutatkozás helyett

Ne kérdezze senki ki vagyok, mert még magam sem tudom. De kérdezze azt, hogy ki akarok lenni. Hogy ki akarok lenni? A válaszom egyszerű: EMBER. Olyan ember, akit Isten képmására teremtett, olyan ember, aki nem bűnös, aki nem szenved, és aki mindent megért maga körül a világban. Továbbá olyan ember akarok lenni, aki mer SZERETNI, mer kockáztatni, örökké vidám és olyan ember, aki észreveszi egy darab kőben is a világot és a szépséget. Olyan ember akarok lenni, aki szereti az életét és megbecsüli érzéseit. Olyan ember akarok lenni, aki megérti és tiszteli Társait, és elfogadja véleményüket, még ha nem is egyezik az enyémmel. Meg akarom érteni azt, hogy nem vagyunk egyformák, nem kedvelhetünk ugyanolyan dolgokat és nem szerethetjük ugyanazt. DE törődni akarok azokkal, akik rám szorulnak és támogatást kérnek, és többé nem akarok senkit sem megbántani, többé nem akarom, hogy fájjon az, ha mást megbántok. Együtt akarok örülni a Boldogokkal és együtt sírni a Szomorúakkal.

Ez akarok lenni, egyszerű ember. De vajon ezek közül mi vagyok én? Mi lehetek én? Az érzések folyton kavarognak bennem és ezáltal változok, mert változni akarok. Álmokat és vágyakat kergetek, miközben a világban magam keresem, magamat, aki én vagyok. Az élet egyre megtanított: csak úgy válhatok azzá, aki lenni akarok, ha elfogadom a világot úgy, ahogyan van. Nem azon kell görcsölni, hogy hogyan kell megváltoztatni a világot, hanem azon, hogy minél jobban megértsük azt, hogy a világ mit akar tőlünk. Inkább avval akarok törődni, hogy ezeket mind meg tudjam valósítani. Ha sikerül megértenem a világot, amelyben élek, akkor találhatom meg magamat is igazán. Akkor majd az lehetek, ami lenni akarok ebben a világban, olyan EMBER, amilyet Isten teremtett a paradicsomban hajdanán.

Kategória: Írások | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése